A Nyakas a Gerecse-hegység legkeletibb vonulata, fő tömegét szarmata mészkő alkotja, amely a nyugati részen pados felszínre bukkanásával jellegzetes geomorfológiai (felszínalaktani) különlegesség. A Nyakason 1995-1999 között folyt flórakutatás (növényzetkutatás) eredményeképpen több, mint 300 növényfajt találtak a területen, amelyek között védett és fokozottan védett növényritkaságok is előfordulnak.

Élőhelytípusai és jellegzetes növényei

Pannon sziklagyepek

A hegy délies kitettségű oldalain, a meszes sziklák felszínén és kőzettörmelékén létrejött gyepek. A mikroklíma (a sajátos, környezettől eltérő éghajlat) itt szélsőséges. Jelentős a napi és szezonális (időszakokhoz köthető) hőingás, a levegő és a talajfelszín nyáron forró, száraz. Jellemző növényei: a törpe nőszirom (Iris pumila), vetővirág (Sternbergia colchiciflora), naprózsa (Fumana procumbens), nagy pacsirtafű (Polygala major), ezüstvirág (Paronychia cephalotes), hegyi ternye (Alyssum montanum).

Pannon cseres-tölgyesek

A társulás névadó fajai a csertölgy és a kocsánytalan tölgy. Tömeges gyepalkotó faj az egyvirágú gyöngyperje (Melica uniflora), az illatos ibolya (Viola odorata). Tavasszal a keltikék, hóvirágok és a salátaboglárka (Ranunculus ficaria) alkotnak virágzó szőnyeget. Az erdőszéleken virít a nagy ezerjófű (Dictamnus albus), és a ritka bíboros kosbor (Orchis purpurea). Az ugyancsak ritka Borbás-kerep (Lotus borbasii) az egyetlen fokozottan védett növényfaj.

Szubpannon sztyeppék

A sztyeppterület füves síkságot jelent a mérsékleten száraz éghajlatú területeken. Szubpannon fajok: koloncos legyezőfű (Filipendula vulgaris), kunkorgó árvalányhaj (Stipa capillata), poloskaszagú kosbor (Orchis coriophora), tavaszi hérics (Adonis vernalis), fürtös homokliliom (Anthericum liliago), tarka nádtippan (Calamagrostis varia), hegyi árvalányhaj (Stipa joannis).

Pannon molyhos tölgyesek

Melegkedvelő tölgyes, a sziklás hegyoldalakon fordul elő, elszórt, alacsony fák alkotják. Cserjeszintjében él a különleges pukkanó dudafürt (Colutea arborescens), a parlagi rózsa (Rosa gallica), amely helyenként tömeges, a boróka (Juniperus communis) és a húsos som (Cornus mas). Jellemző virágai a kardos peremizs (Inula ensifolia), a hegyi gamandor (Teucrium montanum), a karcsú fényperje (Koeleria cristata) és a cserszömörce (Cotinus coggygria).

A Nyakas fennsíkjának tájidegen feketefenyővel való intenzív beerdősülése folyamatban van. Az 1920-as években erózióvédelem okán a hegy peremére telepített fenyő szóródó magjaiból kelt tűlevelűek egyre inkább kiszorítják a védendő, őshonos növényzetet. Ez a beerdősülés alapvetően veszélyezteti a területen már kialakult természetes életközösségeket és a biológiai sokféleség fennmaradásához szükséges feltételeket.

A kisfészkű hangyabogáncs 40-80 centiméter magasra megnövő, júniusban virító, évelő növény.

A feketefenyő magoncai kiszorítják az őshonos fajokat, így veszélyeztetve a természetes életközösségeket.

Az árvalányhaj magjai különlegesek, a földre érkező mag nedvesség hatására belefúródik a talajba.

A veresgyűrű som tölgyesek cserjeszintjében fordul elő, magja kesernyés, nem ehető.

A piros gólyaorr karsztbokorerdőkben, száraz tölgyesekben májustól augusztusig virágzik.

A hatsosors varjúháj kopár szikla- felszíneken tenyészik, megvastagodott törzsében és levelében tárolja a vizet.

Az erdei iszalag erdőszélek, cserjések jellemző faja, akár 10 méteres magasságba is felkapaszkodik.

A pukkanó dudafürt hosszú virágzási időszaka alatt a virágok és a termések gyakran együtt fordulnak elő.

A mezei juhar kistermetű fa, korábban konyhai eszközöket és szerszámnyeleket készítettek fájából.