Magyarország felszínének mintegy harmadát lösz alapkőzet borítja. A Zsámbéki-medence belsejében található síkságot, és a határoló hegyek lábait borító lösz fakósárga vagy szürkés színű alapkőzet. A kőzet többségében rendkívül apró szemű, szemcsés anyagból áll, melynek átmérője 0,02-0,06 mm között van. Az elhalt füvek finom szálú gyökerei idézik elő, hogy a löszt merőlegesen hajszálcsövecskék járják át. Ez az egyik oka annak, hogy a lösz meredek falban is képes omlás nélkül megállni. A kőzet karbonáttartalma szinte összecementálja a szemcséket, így olyan kőzet jön létre, amely még akkor is képes egyben maradni, ha az 100 méter magas.

A löszterületeken számos jellegzetes felszíni forma található.

Löszdolinák

A Zsámbéki-medence belső, síkvidéki részén ma is jól megfigyelhetők. A laza szerkezetű löszben leszivárgó víz, a karbonáttartalom lassú kioldása mellett, a legfinomabb szemcséket magával ragadja, és a mélyebb részek felé vagy oldalirányba elszállítja. A finom szemű alkotórészek kimosódása miatt "anyaghiány" lép fel, és így üregek, berogyások, föld alatti járatok alakulnak ki. Ha a berogyások nagyobb területet érintenek, akkor a mészkőfelszín dolináihoz hasonló, sekély mélységű löszdolinák jönnek létre.

Löszmélyutak

A lösz pusztulásából további, a tájképet befolyásoló felszínformák is kialakulnak. A lösz legjellegzetesebb formái a víz pusztításával jöttek létre. E káros folyamat első lépcsője: a löszmélyutak megjelenése. A dűlőutakon a járművek szétzúzzák a lösz eredeti szerkezetét, és annak erőteljes porosodását idézik elő. A fellazított anyagot a lefolyó csapadék könnyedén elszállítja, és az út jelentősen belesüllyed a felszínbe.

Löszbabák

Az emberi fantáziát megmozgató, érdekes, gumószerű képződmények a löszfalak oldalában megfigyelhető ún. löszbabák. A löszbabák az anyag természetes úton történő, a környezeténél erőteljesebb összecementálásából keletkeznek. A felszínről beszivárgó víz oldja a felső részek mésztartalmát, és ez bemosódik. Mélyebb helyeken a mésztartalom különböző (főleg szerves) anyagokon kiválhat, felhalmozódhat, és így igen változatos formájú és méretű képződmények keletkeznek. Ezek többnyire üregesek (megrázva csörögnek-zörögnek), és feltörve: cseppkövek metszetére emlékeztető rétegződést mutatnak.

Magyarország mezőgazdasági és erdőtalajainak legértékesebb része lösz alapkőzeten kialakult talaj. Jó kultúrállapotban a löszön kialakult talajok szerkezete kifogástalan, de elporosodott, leromlott állapotban az erózió ezeket a talajokat pusztítja legnagyobb mértékben. A meredekebb szántók lejtőinek talaja nem egyszínű, a barna és a sárga színek árnyalatai jelennek meg. A sárga szín jelzi, hogy e területeken a természetes talajtakaró lepusztult, elsősorban az esők és hóolvadásból származó vizek mosták le a talajt, de hosszan tartó szárazság alkalmával a szél is pusztítja a legfelső réteget. E káros folyamat ellen jól megválasztott földműveléssel lehet és kell védekezni.

Erdei löszmélyút a Nyakas oldalában, az erdősáv alsó határánál.

A Szent Norbert Tanösvény erdei löszmélyútja felfut a Nyakas fennsíkjáig.

A könnyen megmunkálható löszfal kiválóan alkalmas pincék kialakítására.

Löszdolinás vizes biotóp (élőhely) a Zsámbéki-medence szívében.

Zsámbékon látható löszfal, gyurgyalagok által kivájt költőhelyekkel.

A löszbaba meszes kötőanyagú, kemény, általában gömbölyded alakú képződmény.

Löszfal Biatorbágy határában, belsejében itt is gyurgyalagok költenek.

A legmeredekebb löszfalaknál gyökereikben támaszkodnak a fák, hogy elkerüljék kidőlésüket.

Kisebb emlősök is, mint a róka vagy az erdei nyúl, könnyen tudnak a löszben járatot fúrni.