Miről ismered fel Isten hívását?
Szent Norbert megtérése
Norbert 1080 körül született az Észak-német - holland határ közelében Gennep várurának fiaként. Mint fiatalember előkelő származása révén Xanten város társaskáptalanjának tagja lett, ebből szép javadalmat húzott, de kanonoki kötelességét, a kórusima éneklését valószínűleg mással végeztette. Igen tehetséges volt, ezért Henrik császár udvari kancellárként alkalmazta. Életrajzai látványos, pálforduló-szerű megtérésről tudósítanak, mely után felszentelt papként szeretett volna élni xanteni kanonoktársaival, őket azonban nem sikerült visszafordítani az eredeti szigorú kanonoki életformához. Norbert ezért a pappá szentelése előtti napon minden vagyonát szétosztotta, majd a pápa engedélyével mezítlábas, darócruhás vándorprédikátor lett.
Norbert új életének és rendalapításának indítékai a korabeli egyházi helyzetben rejlenek:
1. A szerzetesközösségek a XI. században még zártak voltak, a településektől távol, mint egy kis várban, a monostorban éltek és liturgiájuk, imádságuk, munkájuk gyümölcsei el voltak zárva a hívő tömegektől.
2. A világi papok nem éltek közösségben, eléggé képzetlenek voltak, nem prédikáltak, mert abban a korban ez a püspök egyedüli joga és kötelessége volt.
3. Igaz ugyan, hogy a püspöki székhelyeken is voltak papi közösségek, a káptalanok, ezek tagjai voltak a kanonokok, szabályok szerint élő világi papok. A többszörösen megreformált kanonoki intézmény Norbert idején ismét mélyponton volt: tagjai gazdagon éltek, nem tartották meg a regulát.
Norbert az ősegyház apostolait követte, amikor már a XII. század elején vándorprédikátor lett, és a keresztény tömegek, a befelé fordult monasztikus szerzetesek és a szegény néptől elfordult kanonokok közötti űrt próbálta betölteni. Ebben az életformában követőkre talált, letelepedett az észak-franciaországi Prémontrében és olyan szerzetesrendet alapított, amely a szemlélődő szerzetesi életformát összekötötte az apostoli tevékenységgel.
Szent Ágoston megtérése
Az első megtérés
Ágoston Rómába utazott, ahol beiratkozott az egyik retorikai iskolába. Ebben az iskolában került kezébe Cicero mára már elveszett, a filozófia védelmére írt dialógusa, a Hortensius, amelynek elolvasása után Ágoston érzelmei és szándékai gyökeresen megváltoztak: ezt az eseményt tekinthetjük az első megtérésének.
A következőket írta erről:
"Ez a könyv egész lelkivilágomat megváltoztatta, imádságomat feléd irányította Uram, s új vágyakat, új célokat adott nekem. Gyarlónak láttam egyszerre minden hiú törekvést, s hihetetlenül tüzes vágyakozás gyulladt bennem, hogy felkeljek és hozzád térjek."
Ágoston eddig úgy gondolkodott, hogy a szónoki művészet a legszebb cél, ám ezután nem a nyelv csiszolása lett a célja, hanem az értelem fölemelése: nem a szavakkal játszani, hanem a szent igazságot kutatni. Cicero bebizonyította Ágostonnak, hogy a féktelen élet a legszörnyűbb baj: hogy az érzéki élvezetek megrontják a látást, elpusztítják a testet. Az igazság ismerete viszont Isten megismerését jelenti, és csak ebben a megismerésben van boldogság. Ekkoriban vette kezébe először a Bibliát is, azonban első olvasmányai után az ékesszóláshoz szokott Ágoston kiábrándult az egyszerű nyelven íródott Bibliából. Tizenhárom évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy újra visszatérjen a keresztény úthoz.
A második megtérés
Ambrus hatására Ágoston komolyan kezdte venni a katolikus tanításokat, azonban Isten szellemiségét és a bűn eredetét nem tudta elfogadni. Szellemes feltevéseket agyalt ki, hogy el tudja képzelni Isten lényegét és Isten viszonyát a világhoz. Panteista szemléletet vallott, a világot olyannak képzelte el, mint valami szivacs, amelyet körbefog az istenség óceánja. Felhagyott az asztrológia tanulmányozásával.
Plótinoszt és Porphyriót tanulmányozta (latin fordításban), akik nagy hatással voltak gondolkodására. Plótinosznak köszönhetően Istent egységesnek és tiszta szellemnek fogta fel, végtelen tökéletességnek. Ez a felfogása megoldotta a bűn problémáját is: a rossz a jónak hiánya, és nem valami különálló valóság, ahogyan azt a manicheusok hitték. Plótinosz feltárta előtte a Isten lényegét, Szent Pál pedig az egyetlen utat mutatta meg neki: Krisztust.
Intellektuális megtérését morális megtérés követte egy misztikus kerti élmény hatására. Így ír erről a Vallomásokban: "Egyszer csak fiú- vagy leányhangot hallok a szomszéd házból. Énekelt, s ezt ismételgette: Tolle, lege! Tolle, lege! Vedd és olvasd! Vedd és olvasd!... Visszanyomtam könnyeim áradatát, s felugrottam, mert semmi mást, égi parancsot láttam e jelben, hogy nyissam ki a Szentírást, s olvassam el a szemembe ötlő legelső fejezetet." Felkapva a könyvet Pál rómaiakhoz írt levelét olvasta: "...tisztességben járjunk: nem tobzódásokban és részegeskedésben, nem ágyasházakban és szemtelenségekben, nem versengésben és irigykedésben, hanem öltözzetek az Úr Jézus Krisztusba, és a testet ne ápoljátok a kívánságok szerint." (Róm 13,13-14) Ágoston ettől a pillanattól lemondott az asszonyi társról, és Krisztus felé fordult.
Ágoston 387. április 25-én megkeresztelkedett. Eldöntötte, hogy visszatér Afrikába és kolostort alapít, amely nem olyan lesz, mint a cassiacumi, félig filozófiai, félig vallásos, hanem egészen keresztény. Útban Afrika felé, Ostiában várakoztak a hajóra, amikor anyja, Monica hirtelen megbetegedett, és meghalt. Anyja halála után Ágoston Rómába ment, és ott maradt az elkövetkező évben. 388-ban alkalma volt megismerkedni a katolikus egyház akkori fejével, Siricius pápával, akinek megbízásából megírta a Katolikus Egyház Erkölcseiről és a Manicheusok Erkölcsei című munkákat. Még ez év nyarán Ostiában egy Karthagóba induló hajóra szállt, és visszatért Afrikába. Vele tartott Alypius és Adeodatus is.
Szent Norbert év, a Premontrei Kanonokrend
alapítója halának 875. évfordulója alkalmából
2009. június 6. - 2010. június 6.